2012. július 30., hétfő

Novella

Ez elmúlt eseményről egy kis novella. Tudom nem fejezetembe a előző  történtet,De ez nem az én pályám. Ezt is csak azért mert ki kelet írnom magamból. Szóval..... aki van az olvasson.

Rob

Forrok a dühtől ezek az újságok úgy fel baszták az idegeimet. De ez a Rupert gyerek még jobban. Még,hogy megcsal Kris?! Most fogjuk tartani az eljegyzésünket. Az istenét!!!

Kristen jelen pillanatban itt fekszik a karjaimban és édesen alszik. Nagyon kiakadt a képek miatt.

Még a múlt héten jött haza kisírt szemekkel és mondta,hogy az a pöcsfej kikezdett vele,és még a fotós is oda rendelte. Azonnal elakartam menni,hogy beverjem annak a ..... inkább nem mondom ki minek a fejét. De Kris nem engedte,nehogy én járjak rosszul. Igaza is volt,hisz velem is ki szúrhatna. Jó hogy nem bántotta Kristen,akkor biztos nem állok jót maga ért.

Kristen elkezdett mocorogni a karjaimba,egyből ő rá koncentráltam.

-Rob!-szólt és én még jobban magamhoz öleltem.
-Itt vagyok,kicsim.
-Elmentek már azok a hülye fotósok?-na igen a paparazzo letelepedett a házunk elé.
-Még nem édesem,de megfogom oldani és valahogy elmegyünk innen. Rendben?
-Rendben,benned bízok a legjobban,te vagy az aki a világot jelenti nekem, szeretlek Rob.- ezt végig a szemembe mondta annyi mindet láttam benne,szomorúságot ezek a képek miatt,haragot,de ami teljesen ott volt az a mérhetetlen nagy szerelem.
-Én is szeretlek Kris,mindennél jobban.-csókoltam meg.

Ezek után mindennél jobban át adtuk magunkat egymásnak. Ott csókoltuk egymást ahol értünk;és tudtam a szerelmünk még erősebb lett.

Ez a 4. napja,hogy nem mozdultunk ki,de ennek volt egy nagyon jó oldala az ,hogy Krissel lehetek.

Kris

Rob olyan édes annyira megértő,annyira szerelmes vagyok belé,hogy csak na,és nem sokára a jegyese leszek utána pedig a felesége. Felesége valahogy jól esik kimondani. Elgondolkodtam a gyerek témán is ,és nem fogok sokat várni talán 1-2 éve. Rob is nagyon szeretne egy kis csöppséget.

-Min gondolkodol?-térített vissza a jelbe Rob.
-Csak az eljegyzésen,házasságon,egy kis csöppségen.-néztem bele Rob szemébe.
-Egy kis baby- gondolkozott el-már alig várom,hogy apa legyek,ja és persze azt is ,hogy a feleségem légy.- Nézett mélyen a szemebe teljesen meghatott.
-Szeretlek!!!!!-csókoltam meg amit teljes hévvel viszonzott.
-Amúgy,tudod ,hogy feljelentést kell tenned.-ohh az a büdös görény,nem akarok vele többet találkozni.
-Tudom.-vettem egy mély levegőt.
-De nem akarok vele találkozni.-bújtam hozzá.
-Kicsim,de meg kell tenni nem akarom,hogy valami bajod legyen.
Közbe akartam szólni,de pont csöngettek.
-Na de cicus most megjött a költöztető kocsik,szóval irány.-adott egy puszit a homlokomra.

***

Mindent bepakoltunk a  kocsiba,aztán beültünk a minimbe amivel le lettem kapva,Na jó már megint rosszul érzem magam.Rob ezt észre is vette.

-Mi a baj kicsin?
-Semmi,csak eszembe jutottak azok a hülye képek.Most mindenki utál.-már majdnem sírtam.
-Szerelemem,nézz rám- emelte fel a fejem.-Én nem utállak és nem tudják azt amit én.Plusz Gio is elég szépen ki áll érted és azért a rajongóid is -mondta mosolyogva.
-Szeretlek.-mondtam neki és a nyakába temettem az arcomat.
-Én is nagyon,szívem.

***

Rob vettet egy másik házat,nem tudom mi lesz majd a másikkal  eladjuk,megtartsuk.Útközben hallgattuk a rádiót,de még ebben is rólam meg arról a parasztról volt szó.Rob egyből kinyomta,hálásan pillantottam rá.

***

Rob annyira édes most is elhozott jógázni és még jött is értem.Utána pedig elvitt ebédelni.Imádom ezt a fickót.

-Kicsim,holnap elmegyünk jó?-éretlenül néztem rá.
-Muszáj feljelenteni.-fogta meg a kezemet.
-Oké.-Rob áthajolt az asztalon és megcsókolt.

Félek a holnaptól,mi fog még rám várni.Bárcsak tudnám.





Folytatás nem tudom :) De majd meglesz,remélhetőleg.

2010. július 16., péntek

15.fejezet

 Na csajok meg hoztam a következő részt.Remélem tetszeni fog!Tudom nem olyan hosszú!:(
(Amúgy olyan hülye voltam,hogy a 12.fejezetbe nem figyeltem meg,hogy hány hetes Kristen és ott már rúgott pedig még csak most kellene neki ezt a kis hibát kérem nézzétek el)
Tehát a 12,fejezetnek a végét felejtsétek el!:)
Köszi!:):D
Puszi!
(Kristen sz.)


Reggel felébredve Robot kutattam magam mellett,de nem találtam. 
-Rob!-nyöszörögtem álmosan. 
-Itt vagyok kicsim.-jött be egy nagy tárcával rajta sok-sok étellel. 
-Ohh...ezt mind nekem hoztad?-hatódtam meg és adtam neki egy szenvedélyes csókot.-Szeretlek. 
-Én is szeretlek.-puszilt meg. 
-Te vagy a tökéletes pasi számomra. 
-Nekem meg te vagy a legtökéletesebb nő a számomra.-csókolt meg. 
-Édesem,amúgy gondolkodtál már a lányunk nevén?-tette a kezét a hasamra. 
-Ő igazság szerint még nem.-mondtam. 
-Mit szólnál ha a te nevedet kapná.-hozta fel Rob. 
-Nem.-egyből tiltakoztam. 
-Miért? 
-Mert azt akarom,hogy legyen egy saját neve nem az enyémet örökölje. 
-Oké.-sóhajtott lémondóan. 
-Mit szólnál.-kezdtem bele,de félbe hagytam. 
-Mihez?-érdeklödött Rob. 
-Semmi,semmi hagyjuk felesd el.-mondtam 
-Nem tudni akarom!-makacskodott. 
-De ugye nem nevetsz ki?-kérdeztem 
-De hogy is,de mond már.-olyan cuki amikor ennyire kíváncsi. 
-Hát arra gondoltam,hogy lehet a neve Isabella.-szégyenlősen lehajtottam a fejem.

Meg fogta az államat és felemelte a fejemet és mélyen a szemembe nézett.

-Ezt nem akartad elmondani?-puszilt meg.-Amúgy nekem is nagyon tetszik az Isabella név csak azt hittem te nem akarod  mert,hogy a filmben is így hívnak.-mosolyodott el. 
-Tényleg? 
-Tényleg úgy hogy meg nyugodhatsz.- csókolt meg. 
-Isabella-nézett le a pocakomra és helyezte rá a tenyerét. 
-Isabella-mondtam neki és én is ráhelyeztem a tenyeremet a kis pocak lakómra.


*

-Hallod kicsim!-szóltam Robnak. 
-Mit szívem. 
-Anya hívott,hogy menjünk át csinált fincsi süti.-nyaltam meg a számat.-Amúgy is anyukádék is még ott vannak pár óra múlva megy a gépük. 
-Oké,anyuék amúgy sem engedtem volna úgy haza ha nem köszönünk el egymástól,már is öltözök.-indult el de vissza fordul,hogy megcsókolhasson és a mikis Isabellánknak aki benne növekszik neki is adott egy puszit.


*


Kocsiban ülve a Plumb-tól a Cut-ot hallgattuk és Rob egész végig a pocakomat fogta én meg az ő kezét.Annyira boldog vagyok,hogy ennyire örül a mikis szerelmünk gyümölcsének,akinek már neve is van Isabella. 
Annyira a gondolataimba voltam merülve,hogy észre sem vettem amikor Rob megállt.

-Miért álltunk meg. 
-Nézz az út közepére.-intett a fejével.

Két szerelmes pár csókolódzott az út közepén.Rob meg csak dudált.De az ott nem Rob unokatesója?

-Te az ott nem Paul?-tetem fől a kérdést. 
-Most,hogy így mondott,meg ahogy elnézem meglehet.

Abba hagyták a csókot én az a lány benézett a kocsiba mint,hogy ha felismert volna vagy nem is tudom. 
Aztán megint egy másnak estek de a fiú akit Paulnak feltételezünk kivezette a lányát az út szélére.

-Na erre kíváncsi vagyok.-jelentette ki életem szerelme. 
-Én is de nagyon.-mondtam mosolyogva.

*

  Anyuéknál jól belakmároztam a sütiből.Rob szüleitől és testvéreitől elbúcsúztunk és megígértünk,hogy minél hamarabb mi is elmegyünk Londonba hozzájuk.Ja és elmondtuk nekik is a kicsi nevét.Aminek nagyon örültek. 
Esküvőről is szó esett és megbeszéltük,hogy 2 hónap múlva lesz és anyu és Clare már el is kezdték szervezni.

 *

(Rob sz.)

Haza fele már nem találkoztunk útközepén csókolódzó szerelmes párral.Ezen Krissel jót nevettük.

 Mikor beértünk a lakásba eszembe jutott,hogy holnap lesz az Eclipse premier.

-Kicsim,ugye tudod,hogy holnap moziba kell mennünk?-szóltam neki.Erre egy fancsali képet vágott. 
-Tudom.-sóhajtott bánatosan.Jól tudtam,hogy semmi kedve magát nézni de én imádom őt nézni.

Aztán elmentünk az én kis drága leendőbeli feleségemmel fürödni.Ott egy kicsit kényeztettük egy mást na jó nem is egy kicsit :D

Utána a hálószobában még folyattuk,azután szerelmemmel a karjaimban aludtam el.

De aztán olyan hajnaltájban Kristen rázott fel álmomból.

-Rob!-teljesen meg ijedtem mi lehet a baj.

2010. július 8., csütörtök

14.fejezet


Na itt a 14.fejezet,és vele együtt a meglepi.Ami nem mást mint,hogy egy másik bloggal össze dolgoztuk a történetet.Akivel pedig összedolgoztam az nem más mint Nonii(Évii) blog címe pedig: http://paulandnina-nonii.blogspot.com/
Reméljük,hogy tetszeni fog!
UI:Ja és máskor is várhatok ilyesmi fejezetek!
Puszi!
(Kristen szemszöge)
-Igen-mondtam sírva ő közben rá húzta a gyűrűt az ujjamra.
Azután én a nyakába borultam és ott csókoltam ahol értem.-Köszönöm szerelmem!-suttogtam a nyakába.
Gyorsan fölkapott és bevitt a hálószobába és ott fejeztük ki a örömünket és szerelmünket!
*
-Kicsim!-szólt reggel Rob.
-Igen,szívem?-bújtam hozzá.
-Be kéne avatni a szüleiket is nem de?
-De csak az a baj,hogy a tieid Londonban vannak.-néztem a szemébe.-És szerintem úgy elenne a szép,ha én családom és a te családod itt lenni együtt és úgy közölnénk a nagy hírt.
-Milyen kis okos leendő feleségem van.-mosolygott és adott egy puszit a fejem búbjára.
Épp eközben kezdett el csörögni Rob telefonja.
-Szia,anya-mondta mosolyogva.
-Tényleg.......oké......1 óra múlva.......jó........rendben.....szia szeretlek és várunk titeket.-tette le a telefont
-Mi lesz 1 óra múlva?-kíváncsiskodtam miközben szorosan hozzá bújtam.
-Az kicsim,hogy a családom jön ide hozzánk.
-Az tök jó.-örvendtem-Akkor ma be is tudjuk jelenteni.-mondtam Rob csak mosolygott,hogy milyen bolodog vagyok és adott egy puszit a számra.
  *
Két óra múlva már mindenki itt volt

-Gyermekeim mi az amit beszeretnétek jelenteni látom rajttok van valami.-na igen Rob anyukája aki mindenbe mindig bele tarafál.
-Igen van valami.-kezdett bele Rob.
-Mi-itt egy másra néztünk és folytattuk.-Eljegyeztük egymást.-jellentetűk ki boldogan.
Mindenki tapsviharban tört ki.
-Jaj drágáim.-ugrott anya a nyakamba az anyósommal együtt.
Utána pedig minden ki csatlakozott.

Később minden ki elment Rob szülei és testvérei anyumnál alszanak mert ugye hiába emeletes a házunk még sem olyan nagy  mint anyuéké.

Másnap reggel!
Reggel Rob el ment bevásárolni .Én is mentem volna vele de ő megtiltotta azt mondta,hogy sokat kell pihennem.
Éppen amikor  a hifit akartam bekapcsolni meg csörrent a telefon,
-Halló!-szóltam bele.
-Szia-üdvözölt Clare
-Jaj szia Clare.-üdvözöltem én is-Rob sajnos nincs itthon.
-Nem baj, csak annyit akarok közölni, hogy ma át megy hozzátok Rob unokatesójai az én keresztfiaim Paul és Austin Wesley.
-Jó rendben. Mikor jönnek?
-Delután. Na csak ezt akartam. Szerintem majd este fele vagy indulás előtt, holnap átnézünk. Na szia drágám és vigyázz az unokámra.
-Persze, hogy vigyázok rá!-simogattam meg a pocakom.-Szia.-és leraktam a telefont.

Pár perc múlva megérkezett Rob.
-Szia, szívem.-csókolt meg.
-Anyukád hívott.
-Igen és mit mondott?-kérdezte meg egy csók közben, de az nem nekem jutott hanem a ki kis bogarunknak.
-Jönnek az unokatesóid, Paul és Austin.
-Paulék? -örvendezett.
-Igen-mondtam moslyogva.
-Hát ez nagyon jó, vagy 4-5 éve nem láttam.

Du. 2 óra

Rob éppen a mosdóban volt amikor csöngettek.
Kinyitottam az ajtót és ha nem tudtam volna, hogy Rob a mosdóban van akkor azt hittem volna ő áll előttem egy kamasz fiúval.
-Helló-köszöntek egyszerre. Paul Wesley vagyok ő meg az öcsém Austin.
-Sziasztok, Kristen Stewart vagyok.Gyretek beljebb.-tártam ki nekik az ajtót.
Rob épp most jött ki a haját törölgetve egy szál törölközőben. Ha nem lennének itt Paulék már rég ráugrottam volna. Közben meg nyaltam a számat, remélem nem vettek észre Paulék.
-Sziasztok.-köszönt Rob és jól megölelgették egymást.
-Helló Rob.-mondta egyszerre Paul és Austin.
-Rég láttalak uncsitesó.-közölte Paul.
-Hát elég sok felkérés volt mostanság.-közölte szerelmem.-Na, de most megyek és gyorsan felöltözök.-közben adott nekem egy csókot ami egy kicsit forróra sikerült.
-Kértek valamit inni, enni?-kérdeztem.
-Én elfogadnék egy pohár vizet. -közölte Austin.
-Rendben, Paul?-fordultam felé.
-Ugyanazt.
-Oké.-feleltem-Addig menjetek be a nappaliba és üljetek le.
Pár perc múlva vissza is értem a két pohár vízzel.
-Köszönjük.
-Bocsi Kristen, hogy megkérdezem, de hány hónapos terhes vagy?-kérdezte Austin.
-4 hónapban, de amúgy semmi baj.-mondtam mosolyogva és megsimogattam a kis pocakomat.
Ekkor visszatért Rob, és hátulról átölelt és a pocakomat simogatta. Jól megnéztem ezt a két helyes pasit akik úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás.
-Olyanok vagytok,  mint az ikrek.-mondtam nevetve.
-Kiskorunkban rengetegszer összekevertek mnket a szüleink.-mesélte Rob.
-Aha. Emlékszel arra amikor anyum parfümét kicseréltem apám arcszeszével?-röhögött.
-Ja, és engem kaptak el, mert azt hitték, hogy Paul vagyok.-nevetett ő is.
-Ti aztán rosszak voltatok.-simogattam meg Rob arcát.
-Hé, Paul-szólt Rob-nagyon elgondolkoztál.
-Nő van a dologban-szólt közbe Austin. Paul meg oldalba vágta Austint.
-Oh, igen?-mondtuk egyszerre Robbal.
-Na és ki az a szerencsés?-kérdeztem mosolyogva.
-Nina Dobrev-mondta gyorsan Austin. Paul erre lelökte a kanapéról, ezen mi egy jót nevettünk.
-Na és alakulóban van a dolog?-kérdezte szerelmem.
-Nem tudom.-vallotta be.
-Úgy is sikerülni fog, te egy cuki srác vagy.
-Igen édesem?-kérdezte Rob-Én akkor mi vagyok?-féltékenységet színlelve.
-Te-ültem bele az ölébe, mert már a kanapén ült-az életem vagy!-mondtam és megcsókoltam amit persze készségesen viszonzott.
Annyira belemélyedtünk, hogy torokköszörülésre váltunk szét.
-Bocsesz, de imádom ezta pasit.-és adtam egy puszit az arcára.
Még beszéltünk 1 órát és utána elbúcsúztunk, és én mondtam nekik, hogy jöjjenek máskor is, és legközelebb hozza el Ninát is. :)
.Aranyosak-mondtam Robot ölelve.
-Igen, azok-mondta és megpuszilta a homlokom.
-Nagyon szeretlek.-vallottam be neki érzelmeimet.
-Én is kicsim, nagyon szeretlek.
-Na, de most együnk valamit, nem szeretném ha ez a kiscsöppség rosszalkodna odabent.-térdelt le a pocakomhoz.
-Alig várom már, hogy a karjaimba foghassalak, drága kislányom.-búgta a hasamnak és az abban benne lakó kis életnek. Olyan édes volt annyira jó látni menniyre szerelmes a lányunkba. Aztán jól megpuszilgatta a pocakom és utána felállt.
-Imádlak.-közöltem vele és beletúrtam a hajába.
-Én is imádom a leendő feleségemet-csókolt meg.
-Ez tetszik a "leendő feleséged"-de ő nem hagyta abba a csókolgatást, a számnál áttért a nyakamra. Most már nem az ételt kívántam meg hanem őt. De nem csak én éreztem így.
-Igen?-búgta a nyakamba-Igen-válaszoltam.
-Akkor lenne kedve a leendőbeli feleségemnek a leendőbeli férjével tölteni egy szép éjszakát?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Én erre csak egy forró szenvedélyes csókkal a fejeztem ki a válaszomat.


2010. július 3., szombat

Akit érdekel a kövi feji itt van egy kis hír!:)



Nem sokára fent lesz az új feji!Remélem van még valaki aki olvass!:( :)

Puszi!

UI:Annyit viszont elárulok,hogy két blog egy kicsit összefog olvadni/dolgozni.:)

2010. május 23., vasárnap

13.fejezet




Na drágáim meghoztam az új fejit igaz 3 hónapig kellet rávárni
Na pusza!:)
És jó olvasást!

(Rob szemszöge)

Kristen ma délután engedik ki a kórházból és úgy tervezem,hogy ma este megkérem a kezét.
Nagyon remélem igent fog mondani.:)De ha nem abba is belenyugszok és majd várok.
 #

-Kicsim,minden összepakoltál?-kérdeztem kedvesemet.
-Igen persze indulhatunk.-mondta és megfogta a kezem.

Be pakoltunk a kocsiba és szálltunk volna be ha Kris meg nem szédül.

-Jaj,édesem jól vagy?-kérdeztem aggodalmasan.
-Igen,szuperül vagyok csak egy kicsit éhesek vagyunk.-mondta mosolyogva és megsimogatta a pocakját.Én meg nyomtam egy puszit a szájára?
-Csak ennyit kapok?-kérdezte durcásan.
-Jaj,kicsim,-mondtam mosolyogva.-Mondtam már menyire szeretlek?
-Hát....-kezdte de nem bírta befejezni mert egy forró csókot adtam a szájára.
-Hát az igazság szerint nem.-mondta incselkedve amikor elszakadtunk egymástól.
-Igen?-kérdeztem és még egy csókot adtam neki.
Egyre jobban kezdtünk volna belemerülni de én megájt parancsoltam.
-Szerelmem,ne itt,jó?
-Miért?Kívánlak!
-Mert itt túl sokan vannak és a lányunkra is vigyázni kell.-mondtam és közben rá tettem a kezem Kristen pocakjára.
-Igazad van.-ismeretebe és rásimította a kezét a pocakján lévő kezemre.

Útközben már nagyon izgultam,hogy hogy-fog alakulni az vacsora.Mát otthon minden elő van készítve.
Nem is tudom mit csináltam volna akkor ha valami bajuk lett van Kriséknek.
Szerintem megbolondultam volna a fájdalomba.
De sajnos Kristen észre vette az idegességemet.

-Mi a baj szíven olyan idegesnek tűnsz minden rendben?
-Persze kicsim,csak tudod nem tudom mit csináltam volna ha veled és a kicsivel valami lett volna.-mondtam el lényegében a fele igazságot.
-Rob,ilyenre ne is gondolj itt vagyok,itt vagyunk.-simított végig az arcomon.
-Szeretlek-vallottam neki szerelmet.
-Én is nagyon szeretlek.-mondta ő is.

#

Be lépve a lakásba Kristenek tátva maradt a szája.
-Te...te..vacsorát csináltál nekem?.-mondta a meghatódottságtól könnyes szemmel.
-Igen,mert megérdemled és mert szeretlek,de nagyon,de nagyon.-vallottam ismét szerelmet cserébe kaptam egy szenvedélyes forró csókot.
-Én is nagyon szeretlek,nem is tudod menyire.-és ismét adott egy csókot.
-Na de gyere,menjünk enni.-húztam az asztal felé.

#

-Nagyon finom volt az étel nem is tudtam,hogy ilyen jól tudsz főzni.-dicsért meg és adott egy csókot.
-Ja és a kicsi lányunknak is ízlik,mert nagyon mocorog.-simított végig a pocakján.
Én is rátettem a kezem és ismét mocorgott.
Elöntött egy boldogság érzet,az akit a világon a legjobban szeretek meg ajándékoz egy gyönyörű kislánnyal.
De aztán eszembe jutott,hogy a nehezén még nem vagyok túl,eljött az idő,hogy megkérjem a kezét.

-Kristen még valamit kell mondanom.-mondtam és letérdeltem előtte.

-Kristen Jame Stewart megtisztelnél avval,hogy hozzám jössz feleségül?

2010. május 21., péntek

Sziasztok

Na csajok el kezdtem írni a következő rész igen tudom,2 hónapig nem adtam élet jelet magamról!
Bocsánat minden kitől íme egy kis részlet!:)

-Jaj,édesem jól vagy?-kérdeztem aggodalmasan.
-Igen,szuperül vagyok csak egy kicsit éhesek vagyunk.-mondta mosolyogva és megsimogatta a pocakját.Én meg nyomtam egy puszit a szájára?
-Csak ennyit kapok?-kérdezte durcásan.
-Jaj,kicsim,-mondtam mosolyogva.-Mondtam már menyire szeretlek?
-Hát....-kezdte de nem bírta befejezni mert egy forró csókot adtam a szájára.

Puszi nektek:Gini! 

2010. február 20., szombat

12. fejezet

Na csajok itt van a 12.fejezet!
Remélem tetszeni fog!:)
Ja és bocsánat,hogy  ismét sokat kellet várni!!:):D
 
/Rob szemszöge/ 

-Kristen!Kristen! – ordítottam és oda rohantam hozzá.
-Édesem, kicsim könyörgök, nyisd ki a szemed. – könyörögtem közben ébrezgettem, de semmi. Istenem csak ne legyen semmi bajuk.
-Jakson! – sziszegtem
-Ha valami bajuk lesz, esküszöm, azt nagyon megbánod! – ordítottam vele. Ő nem szolt, semmit, igazából nem ő tehet róla, de most nagyon ideges voltam.
-Rob! A mentők mindjárt itt lesznek. –mondta Ashely.
-Köszönöm! – mondtam és még mindig Kristent öleltem
Eközben már meg is érkeztek a mentők.
Kellanék kérdezték, hogy jő jennek-e, de én mondtam, hogy maradjanak, csak ha bármi lesz, én azonnal hívom őket. 
Egész úton a kezét szorongattam.
-Kicsim, jobban kellet volna vigyáznom rád ez az én hibám! – mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomról, de eközben megérkeztünk a kórházba.
Bevitték megvizsgálni, de engem nem engedtek be, és innentől már nem bírtam tovább elkezdtem sírni.
Ha valami bajuk lesz, azt nem bocsájtom meg magamnak.
Még vizsgálták Krist addig felhívtam a szüleit. Elmondtam nekik mindent és ők már jöttek is.
Aztán édesanyámat is felhívtam és neki is elmondtam mi történ. Ő is ide akart jönni, de én lebeszéltem róla. Úgy is felhívom, hogy ha lesz valami fejlemény.
Épp most jött az orvos.
-Dr.Úr! Hogy van? – kérdeztem, de már mindjárt neki támadtam, hogy mondja már.
-Ön a hozzátartozója?
-Igen, igen a barátja vagyok. – mondhattam volna azt is, hogy a menyasszonyom és én a vőlegénye vagyok, de még nem adtam oda neki a gyűrűt.
-Akkor jó! Semmi baja a kedvesének és a lányának! –mondta nyugtatóan. Lányom, lányom lesz istenem-lányom lesz!
-Lányom! Tényleg kislányom lesz? – kérdeztem.
-Igen! De most nem haragudjon mennem, kell.
-Köszönöm! De Dr.Úr bemehetek hozzá? – szóltam utána, mondjuk akkor is bemegyek hozzá, ha nem engedi, akkor is látni akarom.
-Hát.. most pihen, de be. – mondta kedvesen.
-Köszönöm. – és már rohantam is.
Benyitottam ő békésen szunyókált oda ültem mellé. Pont a hasán volt a keze és én is oda tetem elkezdett mocorogni.
-Rob!- mondta és kinyitotta a szemét
-Itt vagyok, szerelmem itt vagyok. – mondtam és közben megsimogattam az arcát.
-Ugye minden rendbe van a kicsivel? – kérdezte aggodalmasan.
-Igen minden rendben van a kis hercegnővel. – és megsimogattam a pocakját.
-Hercegnő? – kérdezte értetlenül.
-Igen kicsim lányunk lesz. – mondtam és megpusziltam.
-Kis lány? – mondta és felcsillant a szeme és egy nagy mosoly terült szét az arcán, és ő is a hasára tette a kezét és elkezdte simogatni.
/Kristen szemszöge/
Kislányom lesz, jaj, édes istenem, de boldog vagyok!
Pár perc múlva kicsapódott az ajtó!
-Jaj, édes kislányom! – jött be anya és apa.
-Szia anya, apa! – mondtam, de majd nem megfojtottak annyira öleltek.
- Jaj édes kincsem minden rendben van? – kérdezte anyám.
-Persze és a kis Tündér Hercegnő is jól van. – simítottam végig a pocakomon.
 -Tündér Hercegnő? – döbbentek le egyszerre.
-Szóval akkor lányunokám lesz? – ámuldozott apu.
-Igen. – mondtam boldogan.
Még itt maradtak egy kicsit, de aztán mentek, hogy hagy pihenjek.
-Kicsim menj haza aludni! – mondtam életem szerelmének.
-Nem kicsim én veled akarok lenni minden percben. – jelenete ki és adott egy csókot.
-De….- kezdtem volna bele, de megállított.
-Semmi de! Én itt maradok és kész!
-Jó,jó de akkor itt alszol mellettem. – jelentettem ki határozottam és közben hozzá bújtam
-Ezt talán tudod teljesíteni. – súgta a fülembe és szenvedélyesen megcsókolt.
*
Reggel arra ébredtem, hogy Rob csókolgat.
-Szia édes! – mondtam és egy csókot leheltem a szájára.
-Szia!Hogy aludtál?
-Jól. – mondtam mosolyogva.
-Nem vagy éhes? – kérdezte milyen kis figyelmes.
-Most, hogy mondod megéheztem. – mosolyogtam.
-Rendben akkor hozok, valamit kérsz valamit?
-Jó lesz egy majonézes uborkás szendvics.
-Rendben mindjárt jövök. – adott egy csókot aztán lehajolt a pocakomhoz
-Addig is Tündérem vigyázz a mamira jó? – és ad ott a hasamra egy csókot, jaj de édes.
-Siess vissza. – szóltam utána
-Hozzád mindig. – és kiment az ajtón.
Pár perc telet el és egy nagy rúgást éreztem a hasamba. Olyan boldogság érzés fogott el.
Rob éppen most lépettbe.
-Rob! – mondtam boldogan.
-Igen, kicsim ugye nincs valami baj? – jaj, ő mindig csak a rosszra tud gondolni.
-Add a kezed. – mondtam és megragadtam a kezét és a hasamra tettem.
Nem telt bele egy percbe és is-mént rúgott.
Robnak egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.
-Kristen! El semmi hiszed, hogy én milyen boldog vagyok. – mondta és csókot lehelt az ajkaimra.
-De elhiszem kicsim. – mondtam és megsimogattam az arcát.
Egész állónap egymást öletünk és simogattuk a pocakomat és vártuk, hogy mikor rúg a kis csillag.